Az én kis történetem nagyon röviden
 

Kedves "kiskutyámat" Dotty-t húsvétra kaptam még 2013-ban.

Akkor még mit sem tudtam, hogy milyen csodálatos kalanban lesz részem, csak akartam egy társat, aki megért és szeret minden feltétel nélkül. Ebben a csodálatos kalandban megtanulta szép lassan, hogy mi is a felelőség, és bevallom még ma is tanulom, de minden nap tanul valamit az ember.

Szóval amikor megkaptam egy tündérbogyó volt. Semmi baj nem volt vele és ma sincs! Emlékszem ott feküdt a kis barna- rózsaszín párnáján és szunyókált. Később már el kezdte érdekelni a labda, a póráz, a fésű, és főkent nagyon szerette a seprűt. Volt is egy neki, csak leszedte a nyelét és a végével szaladt össze-vissza az udvarban. Idő közben szemtanúja lehettem egy fog kiesésének is. Először nem értettem miért rágja a kemény lépcsőt, hiszen kőből volt, csak annyit láttam, hogy kiköpött egy fogat. Aztán teltek múltak az ídők, és úgy elszállt ez a két év, hogy észre sem vettem. Ma már azért egy kicsit más a Dotty, de csak annyival, hogy érettebb lett és a kedvenc játéka a műanyag flakon, pedig sok játéka van de, az a kedvence.

Befejezésül a Dotty-t teljes szívemből imádom, ha szomorú vagyok felvidít, ha vidám vagyok számíthatok rá mint játszótárs mindig!